Mi az a Letterpress?
Esküvői meghívót választani nem könnyű dolog. Körbenézelődünk mit találunk a neten, megkérdezzük a barátainkat, ismerőseinket, ellátogatunk egy-két esküvői kiállításra, és ha még ezek után sem találtuk meg a megfelelőt, akkor elkészítjük magunknak. Nálunk legalábbis ez volt a képlet. Bár, ha előbb találok a Confettinire, máshogy alakul a történet.
Emlékszem micsoda kínszenvedést jelentett az esküvőm szervezésekor, hogy itthon szinte mindenhol csak a habos-babos, csillámos esküvői ruhák, és az évtizedek óta bevált szatén szalagos egyen meghívók jelentik a menyasszonyok egyetlen választási lehetőségét. Igen én is a Pinteresten inspirálódtam, igen én is teljesen odáig vagyok a finom csipkéért, a rusztikus és a vintage stílusért. És igen, nekem is vérzik a szívem, hogy itthon egyáltalán sehol sem találtam ehhez partnert. Itthon valahogy nehezen újítanak. Hiába vittem sok helyre fényképet, akár a frizuráról akár a csokorról egyszerűen annyira erősek a beidegződések, hogy nehéz dolga van, az ember lányának, aki laza, kócos kontyot, hosszú ujjú csipke menyasszonyi ruhát, vagy épp monogramos borítékba lezárt, arany konfettivel és egyéb személyes kiegészítőkkel (térkép, programfüzet, vacsorakártya) kísért meghívót szeretne. Igen a tengerentúlon már erre is adnak, mert miért ne, és mert miért ne valósíthatnánk meg azt, ami bennünk van? Miért ne törekedhetnénk valami jobbra, valamire, ami tükrözi az esküvőnk súlyát. Nem értek senkivel egyet, aki azt mondja legyintve, hogy ugyan már, az esküvő csak egy nap. Aki ezt mondja, legyinthet az egész életére, hiszen azok is egymás utáni „csak egy nap”-okból állnak. Igenis élljük át, adjuk át magunkat annak a csodának, ami két ember között születik.
Miért nem tudunk megállni, átélni, és méltó módon, tisztelettel odafigyelni életünkre? Mert mindenki rohan, és minden kiváltható tömegáruval? Álljunk be mi is sorba? Annyira jó volna, ha egyre többen térnének vissza az alapvető értékekhez. A kézzel, figyelemmel, odaadással, türelemmel készített tárgyakhoz akár. Olyan jó érzés, amikor a karikagyűrűmre nézek, mert tudom, hogy mennyi munka, törődés, ötlet van benne. Elképzelem, ahogy készült, formálódott míg végül végleges alakját elnyerte. Visszakanyarodva a meghívókhoz, kincsre bukkantam. Nem tudom, hogy lehet, hogy nem találtam meg ezt az oldalt egészen idáig, pedig tényleg nagyon-nagyon sokat kerestem. Lehet, hogy egészen idáig csak nem jól kerestem? Itt jön a bárcsak előbb találtam volna meg sóhaj, mert ezek a meghívók egytől-egyig tökéletesek, egyediek és elképesztően igényesek.
Jó, de mi az a letterpress?
A Confettini oldalán bukkantam ezekre a különlegességekre. Egyedi, letterpress, kézzel készített, igazán különleges esküvői meghívók. Hogy pontosan mit takar a letterpress kifejezés, arra az oldalon meg is találtam a választ: Szépmagyarul "magasnyomtatás". Kezdhetnénk ott, hogy Gutenberg is így nyomtatott. Szóval, ami az 1400-as években jó volt, az most is jó. Szakmailag mondhatnánk, hogy a nyomóforma síkjából kiemelkedő nyomóelemekkel történő nyomtatás, amelynél csak a nyomóelemek találkoznak a papírral. Laikusoknak: amit látsz, az belenyomódik a papírba, így fizikailag tapinthatóvá válik a nyomat.”
